Korábban sohasem hallottam erről az igazán megrázó, valós történetről, ami egyik bakancslistás helyem környékén történt, Argentína és Chile határán 1972-ben egy csapatnyi rögbijátékossal és a kísérőikkel. A 45 utast számláló repülőgép szerencsétlenségét minden sallangtól mentesen tudjuk nyomon követni ebben a naplóregényben. 

Az író stílusa kifejezetten leíró az egész történet során, minden személyes érzelemtől mentes és mégis végig együtt tud érezni az olvasó a szerencsétlenséget túlélek legapróbb gondjaival is. Folyamatosan feltűnnek a szereplők mögöttes érzései és úgy gondolom, hogy ez ragadja magával igazán az olvasót. 

Az objektív leírás arra vezethető vissza, hogy az igazi túlélőktől és a történet többi szereplőjétől szerzett valós információk alapján készült a mű. Az egész történet így két szálra van felfűzve. Az egyikben a tragédiát elszenvedők sorsát követhetjük nyomon, míg a másik bemutatja, hogy a szeretteik, illetve azok segédjei hogyan kutatják őket. Természetesen ez a két szál a végén egybeolvad a szerencsésen megmenekült 16 ember megmenekülése révén.

A könyv első ránézésre számomra elég vaskos és az elején felmerült bennem a kérdés, hogy mit lehet 416 oldalán át mesélni a katasztrófáról. Ez főként amiatt van, hogy elég hamar megtörténik a szerencsétlenség és rögtön felmerül a kérdés, hogy miről lesz szó még a következőkben. Egyébként abszolút nem érzi az ember azt 416 oldalt, én csak faltam a sorokat és csak természetesen magába szippant a történet.

Még két érdekes dolgot emelnék ki és mind a kettő a túlélők túlélésére vezethető vissza. Az egyik az Istenbe vetett hitük. Ez az elmondásuk szerint nagymértékben hozzájárult a megmenekülésükhöz. Egyúttal ez jelenti a lelki vetületét a túlélésüknek. Egyértelműen szükségük volt a hitre, hogy megmenekülnek és ez egyben összetartó erőként is működött minden este. A másik, ami a nyilvánosság érdeklődését leginkább felkelti a mai napig a kannibalizmus. Remekül le van írva a történetben hogyan kényszerülnek rá erre a tettre, ami tulajdonképpen a fizikai szükségleteik kielégítéséhez elengedhetetlen, tehát ez a testi vetülete a megmenekülésüknek. Természetesen ez a legnagyobb szenzáció a visszatérésüket követően, ami rendkívül megosztja a nagyvilágot. Véleményem szerint ezt az aspektusát a túlélésnek és a szereplőknek a kannibalizmushoz való viszonyát remekül ábrázolja az író.

Összefoglalva, az Életben maradtak c. könyv, amelyet én személy szerint nehezen tudok bármilyen kategóriába is besorolni, rendkívüli. Egy rendkívüli történet, egy rendkívül objektív leírásban és még egy dolog, ami számomra meglepő és hátborzongató a történet során: a szülő-gyermek mély, hittel teli ábrázolása. Igaz, hogy korábban (1993) film is készült belőle, de a könyvet olvasva nehezen tudnám rávenni magam, hogy az általam kreált, képzeletbeli karaktereket megfilmesítve lássam.

Részletek:
Pier Paul Read: Életben maradtak
Európa, Budapest 2017
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634056737 · Fordította: Vámosi Pál

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük