Sokáig tinédzserkorom egyik legjobb horrorjának tartottam a Halálhegy – A Dyatlov-rejtély c. filmet és nagyon megörültem, amikor a neten a könyveket böngészve ráleltem Donnie Eichar dokumentumregényére, ami ezt a rejtélyes, máig homályba vesző igaz történetet dolgozza fel. A könyvet olvasva, rögtön magával ragadtak az események, amelyet az író alapos kutatása nyomán tár elénk.

A történet Oroszország szerte felettébb ismert, de a világ többi részén sem idegen. Röviden arról van szó, hogy kilenc, fiatal, jól képzett túrázó tűnik el az Urál hegység északi részén rejtélyes körülmények között és megtalálásukat követően nem tudják megállapítani a haláluk valódi okát, ami számtalan találgatásra adott okot.

Maga a könyv két, pontosabban három szálon fut. Az egyik során az eredeti, Igor Gyatlov vezette túrázók útvonalát követhetjük nyomon, 1959 januárjában. A másik szál ugyanezen év februárjában kezdődik és a keresőcsapat viszontagságait, találgatásait írja le egészen májusig, az ügy lezárásáig. Végül, de nem utolsó sorban az író nyomozását kísérhetjük figyelemmel. A három történeti síkot remekül váltogatja a szerző, gördülékenyen, könnyeden tudjuk a történetet a fejünkben összerakni, miközben kérdéseket fogalmazunk meg magunkban és egyre izgatottabban várjuk a végkifejletet és hogy mi a történet megoldása.

A könyv oldalain megjelenő képek még közelebb hozzák a szereplőket és a történetet. Az eredeti felvételek, amelyeket maguk a túrázók, a keresőcsapat, vagy Eichar készített, nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy színesebbé tegyék az elbeszélést és az olvasó még jobban azonosulni tudjon a túrázok akkori élethelyzetével.

Az író remekül elkapja és leírja az akkori kor sajátosságait, ami kifejezetten szükséges a történet egésze szempontjából. Adott egy ’60-as évekbeli diák csoport, akik az orosz tél közepén túrázni indulnak egy rendkívül nehéz terepre. Mi volt az indítékuk? A választ az adott történelmi kor szellemében kell keresni, hiszen a kemény, Sztálin által vezetett szovjet hatalom után a fiatalok szabadságra vágytak, azonban utazni még mindig nem volt lehetséges, ezért hol máshol keresték volna a szabadulást, mint saját országuk tájain? A természetjárás hajdanán a szabadság, testvériség és egyenlőség fogalmával volt egyenlő. Ráadásul összekötötte a kellemeset a hasznossal, hiszen számtalan orosz terület még felfedezetlen ebben az időben. Természetesen egy személyesebb, közelebbi indítékot is megnevezhetünk, miszerint a fiatalok célja az volt, hogy megszerezzék a túrázók harmadik fokozatát.

Igaz, hogy a szereplők közelebbi jelleméről részletek nem derülnek ki, de ez nem is lényeges a nyomozás és a történet elmesélése szempontjából. Ez alól az egyetlen kivétel Gyatlov, akinek a jelleméről annyit tudunk meg, hogy keményfejű, irányító, aki mindig az élen jár, nem hiába ő lett a túra vezetője és róla nevezték el a hágót.

Eichar egyik fontos segítője volt a könyv megírásában Jurij Jugyin, aki a tizedik túrázó volt és aki reumatikus betegsége miatt nem tudta teljesíteni a túrát, ezzel elkerülve a társai sorsát. Számtalan információ tőle származik, ami érezhetően meghatározza a történet teljességét, minőségét. Ezen kívül természetesen nagy jelentőséggel bír a túrázók naplója és fényképei, amik tulajdonképpen az utolsó pillanatig rögzítik az eseményeket. Nem elhanyagolhatók azok a beszélgetések, felvételek és naplók sem, amelyeket a keresőcsapat tagjai hagytak meg az utókornak, hiszen ezek is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy tiszta képet kapjunk a pontos történetről.

Érdemes egy kicsit magáról a helyről is megemlékezni, ahol a túrázók az életüket vesztették. Ez a címadó Halálhegy, vagyis ’Halat Szjal’, ami egy oroszországi bennszülött nép, vagyis a manysik nyelvén annyit jelent, hogy halott hegy. Itt fontos kiemelni, hogy az elnevezés nem a túrázók halálára vezethető vissza, hanem arra, hogy a területen semmilyen növényzet nem él meg, ezért kapta ezt a nevet a manysiktól.

Végül, de nem utolsó sorban persze a központi kérdés, hogy mi történt valójában a fiatalokkal? Előre leszögezném, hogy bárki megkérdőjelezheti Eichar magyarázatát, de vegyük figyelembe, hogy tudományosan bizonyította, így én bátran kijelentem, hogy megoldódott ez a több, mint 50 éves rejtély. Tehát, ahogy korábban említettem számtalan, tulajdonképpen légből kapott feltételezés látott napvilágot a túrázók halálát illetően, amelynek több oka is volt (a teljesség igénye nélkül):

  • A legtöbb túrázó holttestét úgy találták meg, hogy hiányos volt az öltözéke, nem volt rajtuk cipő.
  • A sátor hátoldala belülről lett felvágva.
  • A sátortól jóval messzebb találtak meg több túrázót, akik ott gyújtottak tüzet és végül megfagytak.
  • A később megtalált holttesteken magas radioaktív sugárzást mértek.
  • Az egyik túrázó nyelve hiányzott.
  • Azon az éjszakán, amikor meghaltak, rendkívüli hideg, -30°C és 70 km/h-s szél volt mérhető.

Mindezek a furcsa körülmények érdekes találgatásokra adtak okot. Az első és legkézenfekvőbb magyarázat az volt, hogy a fiatalok a természeti erőknek estek áldozatul, vagyis egy lavina vagy a szél és a hideg végzett velük. A lavina azért zárható ki, mert a hegy dőlésszöge miatt lehetetlen és korábban sosem tapasztalták; a hidegre és a szélre meg nyilvánvalóan fel voltak készülve. A következő teória, miszerint a manysik okozták a halálukat szintén hamar megdőlt, mivel a manysik békeszerető nép, akiknek a szent helyei amúgy is távolabb találhatók. A következő magyarázat lenne a fegyveres erők (szovjet hadsereg) támadása, azonban semmilyen nyom nem utalt erre. Térjünk át a sugárszennyezés lehetőségére, amit szintén kizártak, mivel a későbbiekben kiderült, hogy tulajdonképpen a mért adatok nem voltak elég magasak ehhez az indokhoz. Végül, de nem utolsó sorban, mivel ez is egy sokszor emlegetett dolog, többen fénygömböket láttak a tragédia környékén, amiről azt gondolták, hogy mindenképpen összefüggésben van a történtettel. Sajnos ezt sem tudták bizonyítani.

Ezek szerint minden teóriát sikerült elvetni, ami ép ésszel lehetséges (a felsorolásból az ufókat inkább kihagytam), így az Eicharnak újabb magyarázat után kellett kutatnia. Ekkor kétszer is fontos szerepet játszott a történetben a szerencse, hiszen annak köszönhetően jött rá arra, hogy valamiféle nem hallható hangok zavarták össze a túrázókat és emiatt menekültek ki a sátorból hiányos öltözékben. Ezeket a hangokat infrahangoknak nevezzük, amelyek kedvezőtlen fizikai és mentális hatással vannak az emberre. Ehhez társult még egy dolog, amellyel kapcsolatban Eichar tudósokkal is konzultált. Ez nem más, mint a Kármány-féle örvénysor, amelyet egy magyar fizikusról, Kármány Tódorról neveztek el és a lényege, hogy „egy bizonyos mennyiségű szél bizonyos alakú és méretű tompa tárgyba ütközik, légörvény, avagy kis tornádó keletkezik”. Ez történt tehát, hogy az a bizonyos mennyiségű szél és Halotthegy pont úgy találkoztak, hogy feltehetően több kisebb tornádó keletkezett és ehhez járult még hozzá a korábban említett infrahang. Mindezek alapján mégis természeti jelenségre vezethető vissza a Gyatlov-csoport szerencsétlensége és rögtön érthetővé válik, hogy miért hagyták el olyan sietősen a sátort.

Megtörtént tehát ennek a különleges, szerencsétlen esetnek a feloldása és fényt derített az író arra, hogyan veszítették életüket az egyetemisták, akik csupán egy kis szabadságra vágytak és a fiatalságukat élvezték az orosz vadonban.

Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, aki szereti az igényesen megírt igaz történeteket, aki kedveli az olyan elbeszéléseket, amelyeknek lezárt a vége és szeretne pár kellemes, de mégis izgalmas órán keresztül belemerülni kilenc orosz fiatal nem mindennapi történetébe.

Végül a filmről is tennék még egy-két megjegyzést, hiszen elsősorban innen ismertem a történetet és ez ösztönzött a könyv elolvasására. A bejegyzés elején még a horror kategóriába soroltam a filmet, ezt ma már nem tenném meg, inkább a gyermeki tudatom számlájára írom. Ma már inkább a thrillerek sorát hosszítanám vele. Valóban a Gyatlov-csoport tragédiáját dolgozza fel a film, azonban egy olyan modern köntösben, ami a könyv elolvasását követően már nem teljesen elfogadható számomra. Számos, lényeges ponton eltér az igaz történettől, ezzel elferdítve és szerény véleményem szerint megszentségtelenítve a túrázok emlékét. Ezen kívül egy olyan abszurd magyarázatot ad a film által incidensnek nevezett sztorira (ezt a szót csak a film esetében használom), ami amellett, hogy meghökkentő, természetesen köze sincs a valósághoz. Ezekből kifolyólag javaslom fenntartásokkal kezelni a filmet, inkább mint egy teljesen más történetet.

Részletek:
Donnie Eichar: Halálhegy – A Gyatlov-csoport tragédiájának igaz története
Park Kiadó, 2016
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552636

Film:
Halálhegy – A Dyatlov-rejtély
The Dyatlov Pass Incident
angol thriller, 100 perc, 2013

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük