Korábban még nem találkoztam Grecsó Krisztián nevével, de mindig is érdekeltek a kortárs magyar írók művei és a választásom azért esett a Vera c. művére, mivel valahol azt hallottam, hogy párhuzamot vontak eközött, illetve Lucy Maud Montgomery híres lányregénye, az Anne, E-vel a végén! között. Mivel nemrég néztem végig az előbb említett könyvsorozat adaptációját a Netflixen és nagyon tetszett, ezért nem volt kérdés, hogy a Vera című regényt választom elsőként az író könyvei közül.

Röviden a történet Tátrai Veráról szól, aki az 1980-as években él Szegeden a szüleivel, mamával és papával. A tízéves kislány története során kénytelen szembenézni a felnőttek hazug világával, az első szerelemmel, a barátság mulandóságával, valamint az iskolai kiközösítéssel és átlépni a felnőttek világába. Végig Vera áll a történet középpontjában és valóban Grecsó Krisztián elhiteti az olvasóval, hogy az adott pillanatban csak és kizárólag ő létezik.

A kezdetektől nagyon szép képet kapunk Vera gyermeki énjéről, aki még mit sem sejtve éli a mindennapjait szeretett szülei körében. A családi idill kiváló ábrázolása felettébb jólesik az ember képzeletének, hiszen valahogy mi is így képzelünk el egy ’80-as évekbeli családot. Persze, ha egy kicsit tágabban nézzük a környezetet, látjuk, hogy a külsőségek még sokkal meghatározóbbak, mint napjainkban. Az illem, a jól viselkedés mindig fontos és a tárgyi eszközök megléte is sokkal inkább presztízskérdés.

Verát villámcsapásként éri egy új érzelem, amit az iskolába újonnan érkezett lengyel fiú, Józef iránt érez. Természetesen azt gyermeki énje nem tudja még felfogni, hogy mi is ez valójában, csupán a végén szembesül szülei segítségével azzal hogy „ez lenne a szerelem?”. Én kissé túlzónak találtam ennek a „szerelemnek” a leírását, mivel nem hiszem, hogy egy tízéves gyerek ilyen erős érzelmeket tud táplálni. Inkább egyfajta izgalmas játékként tudom elképzelni az effajta érzéseket, de ettől függetlenül egy érdekes felvetésnek tartom az író részéről.

Visszatérve a családi idillre, mama és papa nagy szerepet játszanak Vera jellemének és világlátásának az alakulásában. Kiemelkedik kettejük közül mama, akihez szinte már túlzó módon ragaszkodik a kislány. Féleleme, hogy a szülők elhagyják, egyenlő a biztonság elvesztése iránti rettegésével. Érdekes módon én nem éreztem eléggé azt, hogy a szülők igyekeztek volna megerősíteni Verát abban, hogy nem hagyják el. Igaz, hogy kisebb utalások – mint például kólát és kekszet kap a gyerek, vagy kivételesen az ágyban aludhat – vannak erre, azonban kimondatlanul marad a dolog. Ez is a kor szellemére jellemző, hogy az érzéseket el kell fedni, nem szabad nyíltan vállalni. Később a kislányban is felmerül, hogy „színt vall” az édesanyjának és elmondja neki, hogy mennyire szereti, de végül lemond erről a dologról.

grecso-krisztian-vera

És hogy miből adódik ez a félelem, hogy elveszíti a szüleit? Verát örökbe fogadták. Érdekes módon erről a szálról vajmi keveset tudunk meg, amit én nagyon hiányolok. Sokáig még az olvasó is bizonytalanságban van, hogy valóban adoptálták-e a gyereket vagy sem. Először a kislány legjobb barátnője, Sári az, aki féltékenységből, mert ő is „szerelmes” Józefbe, dobja be, hogy az anyukája nem is igaziból az anyukája. Azonban a szülők a korábban említettek szerint nem vallják be az igazat. Tény, hogy próbálkoznak vele, de nem tudnak épkézláb magyarázatot adni. Persze Verában azért ott mocorog, hogy itt valami még sincs rendben, ezért lesz kíváncsi a szülők múltjára és önkéntelenül kezd el kutatni. Ebből adódnak a kesze-kusza érzelmek, vagy ahogy ő nevezi szomorúság-fájdalom, majd később a kisebb, inkább gyermeki füllentések.

Izgalmas párhuzam, hogy Vera papáját is tulajdonképpen adoptálták és ez is csak nagy nehezen derül ki. A papát és a Béla bácsit, aki egyébként Sári apukája, a vér szerinti szüleik valami oknál fogva egy idős házaspár gondjaira bízták, akik saját gyerekekként nevelték őket. Tulajdonképpen az egész történet gyorsasága, folyama valóban gyermeki tempóban halad előre. Mindent Vera szemszögéből látunk, aki nyilván lassabban rakja össze a képet és ezért az olvasó is késleltetve jön rá a dolgokra, de ez abszolút nem zavaró, sőt inkább segíti, hogy megértsük a gyermeki nézőpontot.

Vera életének a szülői ház mellett a jelentős helyszíne az iskola. A történet folyamán többször is szembesülünk a gyermeki gonoszsággal. A kislánynak meg kell küzdeni a kiközösítéssel, holott korábban ő volt a minta. Legjobb barátnője, Sári féltékenységből mindenkit próbál ellene fordítani és neki fel kell vennie vele a harcot. Sajnos ez meg is történik és ő is olyan alattomos tetteket visz véghez, mint például a lopás vagy az árulkodás, amik egyébként nagyon messze állnak a jellemétől. Nem elég tehát, hogy a felnőttek világával meg kell küzdenie, de a gyerekek között is ki kell harcolnia a helyét.

Még egy érdekes momentumot kiemelnék, amikor Vera és Józef meglátják, hogy Sári anyukája megcsalja Józef apjával a férjét. Érdekes, hogy tulajdonképpen nem is tudják, hogy mit látnak, de ösztönösen tisztában vannak vele, hogy nem jó dolog. Vera pedig ezt az információt tudatosan felhasználhatná Sári ellen és élni is akar vele, azonban utolsó pillanatban meggondolja magát, hiszen ő nem ilyen. Sajnos akkor már késő és Sári apukája, Béla bácsi megsejti a megcsalást.

Tehát az, hogy Verának idő előtt fel kell nőnie, olyan értelemben, hogy hazudnia kell, tévúton kell járnia, holott ő belső monológjaiban is kifejti, hogy nem akarja, arra vezethető vissza, hogy a felnőttek elhallgatják az igazságot. Tulajdonképpen választania kell, hogy felnő, vagy sem és egy ponton meg is fogalmazza, hogy ő még nem akar felnőtt lenni. És ki tudná ezt felróni egy tizenéves kislánynak?

Visszakanyarodva a kezdetekhez, összehasonlítva az Anne sorozattal egy teljesen más témáról szól ez a történet. Csupán egy párhuzam van a kettő sztori között, hogy Verát és Annet is örökbe fogadták, azonban a mondanivalójuk teljesen más. Ennek ellenére élvezettel olvastam Veráról is.

Mindent összevetve egy kellemes, tanulságos történetet ismertem meg ebben a regényben, ami számomra azért is volt élvezetes, mert eredeti magyar nyelven íródott és valahogy az egészben éreztem azt, hogy hús-vér emberekről van szó, akik nem is olyan régen még a „környező” utcákon jártak. Amennyiben a sztori üzenetét szeretném megfogalmazni, azt mondanám, hogy hagyjuk a gyerekeket a maguk módján felnőni és kíméljük meg őket a felnőtt világ árnyoldalaitól. Az őszinteség mindig előbbre való.

Részletek:
Grecsó Krisztián: Vera
Magvető Kiadó, 2019
327 oldal・keménytábla, védőborító・ISBN: 9789631438291

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük