Még tavasszal kezdtem bele Stephanie Garber Caraval trilógiájába, amibe azonnal beleszerettem. Már azelőtt is hallottam róla, hogy sokan odavannak érte és ajánlják, azonban én túl „gyerekesnek” éreztem, hogy belekezdjek, de végül abszolút nem bántam meg, sőt teljesen átformálódott a véleményem.

A Caraval trilógia egy misztikus fantasy regénysorozat, egyedülálló történettel és képzeletvilággal. Manapság már számos ilyen jellegű könyv közül válogathatunk, azonban ez önmagában is megállja a helyét. Elsősorban tinédzsereknek, illetve fiatal felnőtteknek íródott, de azok a felnőttek is élvezni fogják, akik nyitottak az ilyen jellegű történetekre. Egy kicsit Harry Potteres, egy kicsit Alkonyatos, egyes vonások az Éhezők viadala sorozatra emlékeztet, de mégis teljesen távol áll ezektől az örök klasszikusoktól és biztos vagyok benne, hogy ezt a szériát is egyszer közöttük fogjuk emlegetni.

Mivel az első két részt már régebben olvastam, ezért ezekről csak pár szót ejtenék. Az első rész során, amely a Caraval címet viseli, megismerkedünk egy különleges lány, Scarlett történetével, aki elhagyva a mindig biztonságosnak hitt otthonát, az eltűnt húga nyomába eredve egy mágikus játék középpontjába kerül. Ez a játék, vagyis a Caraval tele van misztikumokkal, érzelmekkel és megmagyarázhatatlan dolgokkal, amik a valóság és a képzelet határán táncolnak. A játékmester, Legend végig a megfigyelése alatt tartja az eseményeket és ő irányítja a történetet. A könyv során Scarlett szemszögéből látjuk az eseményeket, és természetesen végül megtalálja a húgát, Donatellát, valamint rátalál a szerelem is, Julian, a jóképű színész személyében.

A Legendary, vagyis a második rész során Scarlett húgát, Tellát és az ő történetét ismerjük meg jobban. Mondhatnánk, hogy az előző rész boldog befejezését követően már semmi sem lehetne jobb, hiszen a két testvér megszabadult az ördögi apjuktól, valamint egymásra talált, de ez a történet még sok titkok rejteget. Tella, Scarletthez hasonlóan ugyanúgy belekeveredik a Caraval játékba, mivel egy titokzatos bűnözőnek ígéretet tett, hogy kideríti Legend igazi kilétét. A legfőbb célja azonban, hogy megtalálja az édesanyjukat, akinek évekkel ezelőtt nyoma veszett, és aki után mindig álmodozott. Tellát sem kerülhetik el a kalandok és a szerelem és végül az erőfeszítéseit siker koronázza, hiszen megtalálja azt, akit már régen elveszített.

Az első két regény során a két lányt külön-külön ismerjük meg, illetve mind a kettejük helyébe tudjuk képzelni magunkat, átélünk minden lényeges eseményt és érzelmet, ami hozzájuk kapcsolódik, ezért remek választás, hogy a befejező rész, vagyis a Finale során felváltva követhetjük nyomon a sztorijukat. Az elején úgy éreztem, hogy hangsúlyosabb a Tella szál, de aztán kellemes mennyiségben ellensúlyozza ezt Scarlett története. Igaz, hogy sokszor azt érezni, hogy külön utakon jár a két lány, de végül mégis minden összekapcsolódik és teljes lesz.

Miután elolvastam az első két részt viszonylag rövid időn belül, nagy űrt hagyott maga után, hogy nem folytathatom azonnal a következővel és már alig vártam, hogy kezembe tarthassam a befejezést, vagyis a Finalet. Sokszor van, ha sok idő eltelik egy regénysorozat két része között, akkor már kevésbé tudom beleélni magam a történetbe és valahogy elveszítem a fonalat (ilyenkor sokszor gondolok arra, hogy újra kéne olvasni az elejétől), de ennél a sorozatnál ez teljesen máshogy alakult. Szinte azonnal újból fel tudtam venni a fonalat és ott folytatni, ahol korábban abbahagytam és még azt is mondhatom, hogy még inkább lenyűgözött a színes, kalandos története a testvérpárnak.

stephanie-garber-finale

Az utolsó regény röviden arról szól, hogy hogyan győzik le a lányok és segítőik a legendás Fátumokat, akik megzavarják a világ rendjét. A Fátumok olyan mágikus lények, akik korábban hús-vér emberek voltak, azonban egy boszorkány jóskártyába zárta őket. Gonoszságukat mi sem bizonyítja jobban, hogy az emberek félelméből táplálkoznak. És mi a gyengeségük? Nem más, mint a szeretet. Azok a Fátumok, akik igaz szerelemre ébrednek egy ember iránt, ők maguk is emberré válnak. A félelem és a szeretet kettőssége, ellentéte végig kíséri a történetet és izgalommal és csodálattal várjuk, hogy melyik győzedelmeskedik végül.

A Fátumok között megtalálhatunk kevésbé félelmetes és gonosz egyedeket is, akik végül a főszereplőink segítségére sietnek. Tella mindig is hitt ezekben a lényekben, illetve a fatális helyekben és tárgyakban, amik szintén különleges, mágikus erővel bírnak. Ez alkalommal a fatális tárgyak közül is megismerkedünk kettővel, a Mindeneknek Térképével és az Álmodozás Kulcsával, amik pontosan arra valók, amire a nevük is utal. Ezen kívül a fatális helyek közül is rátalálnak főszereplőink a Halhatatlan Könyvtárra és az Eltűnt Piacra.

Mind a három rész során nagyon erősen jelen vannak a szerelmi szálak és az utolsó részben ez betetőzni látszik. Tellának és Scarlettnek is több kérője akad, azonban igaz szerelmük mindkettejüknek csak egy lehet. Az írónő a kapcsolatokban kiválóan érzékelteti a szereplők érzéseit, a szerelmet, a forróságot. Olyan gyönyörű leíró szavakat használ, hogy szinte az olvasó is beleszeret az adott személybe. Az érdekesség, hogy egyikük szerelme se kifejezetten jó karakter, inkább antihősök. Tisztában vagyunk a rossz tulajdonságaikkal, például Julian sokszor hazudik, vagy Legend többször becsapja Tellát, de mégis legbelül tudjuk, hogy képesek szeretni és mindent csak a szerelmükért tesznek. Ezért szimpatizálunk velük és drukkolunk, hogy végül mindenki nyerje el a szívszerelmét. Persze ez nem szabad, hogy túl egyszerű legyen, hiszen mind a kettőjüknek két kérője is akad. Scarlettnek könnyebb a dolga, mivel a másik kérő, Nicolas, akihez tulajdonképpen az apja akarta feleségül kényszeríteni, hamar a Fátumok áldozatává válik és így szabad az út az igaz szerelemnek Juliannel. Ezzel szemben Tellának nehezebb dolga van, hiszen a Szívek Hercege, vagyis Jacks is szemet vet rá, akivel nem olyan könnyű elbánni. A befejező rész során sokáig bizonytalan az olvasó, hogy Tella esetében vajon melyik szerelem fog győzedelmeskedni, de végül kétség sem férhet hozzá, hogy Legend az igazi és egyetlen.

A fantáziavilágot tekintve ritkán olvastam ennyire érzékletesen leíró történetet. A környezetet mindig bőséges, színes jelzőkkel ismerjük meg, ezzel is biztosítva azt, hogy otthonosan mozogjunk benne, bárhol legyenek is a szereplőink. Jellemző az adott műfajra, és ez mind a három rész során így van, hogy még a könyv elején egy térképet találunk, ami segít eligazodni abban a térben, ahol az események zajlanak. Én alapból nagyon szeretem, ha van egy térkép segítségül és itt néha rá is szorul tényleg az olvasó. Magukat a tárgyakat, ruhákat, helyeket tekintve egy régi, középkori világot képzel el az ember, ahol minden finom, bársonyos anyagokból készül, melegséget áraszt.

stephanie-garber-terkep

Ahogy korábban is volt már róla szó, az írónő nagyon szépen, pontosan szemlélteti a karakterek érzéseit. Nagyon szeret ezzel kapcsolatban a színekkel játszani, erre egy nagyon jó példa, hogy Scarlett különleges képessége, hogy színekben látja az érzelmeket. Ez egy nagyon egyedi és kifejező szemléletmód. A két lány karakterét még kiemelném, mivel nagyon ellentétesek. Ez már az első két részben is kiderült, de ahogy haladunk előre a történetben, egyre jobban bebizonyosul. Míg Scarlett inkább befelé forduló, csendesebb típus, addig Tella extrovertált, szókimondó, mindig a saját feje után megy. Ami érdekes, hogy tulajdonképpen egyiküknél sem figyelhető meg jellemfejlődés, hiszen tartják a saját ártatlan, jószívű karakterüket az elejétől a végéig. Amennyiben karakterfejlődést keresünk, akkor mindenképpen a két fiú, Julian és Legend példája tárul elénk, akik a szerelemért mindenre képesek, még arra is, hogy az örök életet feladják.

Az eseményeket tekintve, sosem unatkozunk. Mindig történik valami a szereplőkkel, mindig kutatnak/keresnek valami után, sosem maradnak cél nélkül. Ezért is kapja magát azon az ember, hogy falja a sorokat, nem meri letenni a könyvet, hátha nélküle történik valami. A szereplők folyamatosan kalandokba keverednek, amit ha megoldanak jön a következő és így tovább. És ami a legfontosabb, hogyha választás elé kerülnek, akkor mindig a szeretet választják, ez a mozgatórugójuk.

A történet amellett, hogy a jó és a gonosz harcáról szól, rávilágít arra, hogy nem minden az, aminek látszik. Igenis vannak emberek, akik képesek mélyre ásni magukban és felszínre hozni a „jót”, a szeretet, amire korábban nem voltak képesek. Mindamellett azt is üzeni a történet, hogy ne ítélkezz elsőre!

Igaz, hogy a könyv elején találjunk, de én a végére hagytam azt az idézetet, amit szerintem mi magunknak, halandó embereknek sem szabad elfelejtenünk.

„Minden történet négy részből áll: a kezdete, a közepe, a majdnem-vége és a valódi vége. Sajnos nem mindenki részesül igazi befejezésben. A legtöbb ember feladja, amikor a történetében a legrosszabbra fordulnak a dolgok, és reménytelennek érzi a helyzetét. Pedig épp ekkor van leginkább szükség a reményre. Csak a kitartóak juthatnak el az igazi befejezésig.”

Összességében nézve a Caraval trilógia egy olyan kalandra hív, amiben garantáltan elmerülünk jó pár órára és még kevésnek is fogjuk érezni. Megfeledkezünk a mindennapok problémáiról és elgondolkozunk az emberi jellem sokszínűségén. Én korosztálytól függetlenül mindenkinek ajánlom.

Részletek:
Stephanie Garber: Caraval
Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2017
469 oldal・keménytábla, védőborító・ISBN: 9789634377610

Stephanie Garber: Legendary

Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2020
479 oldal・keménytábla, védőborító・ISBN: 9789634377740

Stephanie Garber: Finale

Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2020
458 oldal・keménytábla, védőborító・ISBN: 9789634376361

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük