Egy unalmas, hétvégi napon kezdtem bele az Anne, E-vel a végén című sorozatba, amikor éppen nem volt kedvem semmi komolyabb témában elmerülni és egyáltalán nem bántam meg. Korábban még nem hallottam Lucy Maud Montgomery Anne Shirley regényeiről, de ezt a mai napig nagyon bánom és felvettem a kívánságlistára, mint a közeljövőben olvasandó mű. Tehát belekezdtem ebbe a lányregény adaptációba, ami korábban pont azért nem vonzott, mert azt gondoltam, hogy már kinőttem belőle. És hogy ez mennyire nem igaz, mi sem bizonyítja jobban, hogy végignéztem mind a három évad összes epizódját és nagyon csalódott vagyok, hogy véget ért a történet.

Nem szeretném ezt a bejegyzést a történet részletes elmesélésére szánni, inkább azokat a momentumokat emelném ki, ami miatt engem annyira megfogott a sorozat, hogy még a könyvet is tervezem a kezembe venni. Röviden a történet Anne Shirley-ről, egy árva lányról szól, aki új otthonba kerül az Edward Prince szigeten, Kanadában. Zöld Orom Marilla és Matthew Cuthbert otthona, akik egy fiút szeretnének befogadni, hogy segítsen nekik a birtok teendőiben. A fiú helyett azonban megérkezik Anne, a folyton cserfes, különlegesen színes képzelővilággal megáldott lány. Természetesen a kezdeti nehézségeket legyőzve Anne végül biztos otthonra talál az idős testvérpár mellett és számtalan kalandba keveredik. Mindez a 19. század végén játszódik.

Tulajdonképpen az első egész évad Anne beilleszkedését helyezi középpontba az új otthonába. Miután Marilla és Matthew befogadja őt, a közösséggel kell elfogadtatnia magát, azonban ez egy ilyen szókimondó, minden lében kanál lánynak nem olyan egyszerű. Az iskolában és a város lakói között is éri hátrányos megkülönböztetés az árvasága miatt, de végül sikerül elfogadtatnia magát és beilleszkednie. Egyébként én a sorozat folyamán végig éreztem ezt a kis „megkülönböztetést”, hogy ő kívülről érkezett. Mindeközben a Cuthbert testvéreknek a szülői mivoltért kell megharcolniuk önmagukkal és a közösséggel, valamint a farm megtartásért.

A második évad során már egy teljesen más történet teljesedik ki a szemünk előtt. A városba csalók érkeznek, akik tévesen aranylázba hozzák Avonlea lakóit. Nekem ez az évad nagyon izgalmas volt, alig vártam, hogy lelepleződjenek az idegenek és feloldódjon a feszültség és azt éreztem, hogy ez éppen időben történt meg. Mindeközben kibontakozik egy másik szál is, amelyben Gilbert, Anne osztálytársa szerencsét próbál egy hajón Trinidadon. Tulajdonképpen az ő sztorija is érdekes, főleg, hogy új emberekkel találkozik, akik beépülnek az egész történetbe.

Az utolsó tíz rész további izgalmakat és nem várt eseményeket hoz Anne és a barátai életében. Anne ezúttal már felnőtt, 16 éves lányként jelenik meg és a felnőttlét küszöbén lévők problémáival kell szembesülnie. Mindezek mellett felélénkül az érdeklődése a származása iránt és elkezdi keresni a gyökereit, ami őt és Cuthbertéket is kihívás elé állítja. Ebben az évadban jelentős szerepet kapnak a helyi indiánok is, akiket egy külön szálon keresztül követhetünk nyomon. Természetesen minden jó, ha vége jó, így úgy válunk el Anne-től, hogy biztosak lehetünk benne, hogy megtalálta a szerelmet és az útját az életben.

És most jöjjenek azok a dolgok a történetből, ami miatt azt gondolom, hogy mindenkinek, korhatár nélkül érdemes megnéznie ezt a sorozatot.

Először is kiemelném Anne karakterét. Egy szerethető, különleges lányt ismerünk meg benne, aki az adott korban már önmagában kiemelkedő karakter, de ezt még tetézi az árvasága. Néhány visszatekintésen keresztül az árva évei alatt megélt traumákba is betekintést nyerhetünk, aminek köszönhetően még inkább közelebb érezzük magunkhoz a lány jellemét. Mindemellett a folyamatos őszintesége, a szívből jövő barátságossága és együttérzése még inkább a szívünkhöz édesgeti. Amybeth McNulty végig kiválóan alakítja Anne karakterét. Tulajdonképpen ő is a szemünk előtt nő fel és érik nővé. A mimikája, a beszédstílusa, a mozdulatai mind kiválók.

Anne mellett a főszereplők közé tartozik még a Cuthbert testvérpár. Közülük Marilla jellemfejlődése az, ami kitűnik már az első évad során. A zárkózott, mindig magukban lévő testvérpár mindegyike megnyílik Anne érkezése után és a szülői ösztönök előtörnek belőlük. Csodás ezt végignézni. Érdekessége a történetnek, hogy az ő előtörténetükről vajmi keveset tudunk meg, hogy miért maradtak pártában. Furcsaság még, hogy az adott kor szelleméhez kevésbé illik az a szabadosság, ahogy Marillát, mint gyermektelen nőt kezelik. Neki ugyanúgy meg kell küzdeni azért, hogy elfogadják, mint anyát, mint Anne-nek, hogy elfogadják általánosságban véve a közösségben.

Egy fiatal életében az otthoni légkör mellett az iskolai tanterem még meghatározó helyszín. Nincs ez másképp Anne-nel sem, akinek a kezdeti nehézségeket követően sikerül beilleszkednie itt is és barátokra szert tennie. Sőt, jelleméből adódóan meghatározó alakja lesz az iskolai életnek. Kezdetben a tanító ki nem állhatja a cserfes kislányt, majd érkezik egy új tanárnő, aki rögtön belopja magát Anne szívébe. Miss Stacy-vel frissesség és forradalmi vívmányok érkeznek a tanterembe, ami kezdetben szúrja a szülők szemét, majd később mindenki tetszését elnyeri. Nagy hatással van Anne-re a konvenciókat sokszor megszegő, nadrágban és biciklivel járó, fiatal özvegyasszony.

Anne legjobb barátnője Diana, aki egy sokkal gazdagabb családból származik. A két lány között végig nagy a harmónia. Remekül van ábrázolva a gyermeki, halhatatlannak hitt barátság, amelyet tulajdonképpen semmi sem törhet meg. Persze minden barátságnak van egy mélypontja, amit mi más okozhat, mint egy nem várt, titkolt szerelem. Ezen kívül Anne nyitottsága szinte hihetetlen. Egy másik jó barátja Cole, aki fiatal fiú létére felismeri, hogy a fiúkhoz vonzódik. Ez Anne számára is kiderül és teljes elfogadással fordul felé. Számomra ez egy olyan fontos momentum ebben a sorozatban, ami sok mindenkinek példát mutathat.

A melegség mellett még egy jelentős kérdést feszeget a széria, még pedig a rabszolgaság és a négerek kérdését. A második évadban Gilbert mellett jelenik meg Bash karaktere, aki Trinidadról származik, néger rabszolga családból. Ekkor már effektíve nem létezik rabszolgaság, azonban sok fekete ember még hasonlóan dolgozik az uraknak. Gilbert és Anne egy jelentős közös vonása az elfogadás és a fiú rögtön a szívébe zárja Basht, akivel később az otthonát is megosztja. A fiatal néger Avonlea-ban családot alapít egy szintén néger nővel, Mary-vel és születik egy közös kislányuk. Nagy megdöbbenésemre Mary megbetegszik és meghal. Ez az esemény, amit nehezen dolgoztam fel a sorozat során.

A négerek mellett érdekes, hogy megjelenik egy történeti szál, amiben a helyi indiánok szerepelnek. Mondanom sem kell, hogy velük is Anne barátkozik össze Marilla nagy tiltakozása ellenére. Az indián lányt, Ka’kwet elviszik, hogy tanítsák az angol nyelvre, azonban utóbb kiderül, hogy erőszakosan akarják asszimilálni őket. Innen Anne segítségével szökik meg.

A sorozat még olyan kérdéseket feszeget, mint a fiatal lányok választása házasság és továbbtanulás között. Joga van-e tanulni és dönteni maga a saját sorsát illetően egy lánynak? Ha egy férfi feleségül kér, akkor kötelező igent mondani? Minden csak a családalapításról szólhat egy nő életében? Ezek és ehhez hasonló, aktuális kérdések merülnek fel.

Végül, de nem utolsó sorban, Anne-re hogyan talál rá a szerelem? Már az elejétől nyilvánvalóvá válik, hogy Gilbert a szíve választottja, hiszen Avonlea-ba érkezése után rögtön az iskolában gyermeki módon felveszik egymással a harcot. Ezt megszakítja Gilbert távozása a hajóra. A távollét során azonban levelet váltanak, ami fenntartja a törékeny érzéseket. Miután a fiú hazatér, egy macska-egér játék kezdődik a fiatalok között, miközben egyre világosabbá válik, hogy az ég is egymásnak teremtette őket. Én ezt a játékot kicsit rétes tésztának éreztem, azt meg pláne túlzásnak, hogy Gilbert elkezdi csapni a szelet egy hozzá nem illő leányzónak, Winniefrednek. Persze az igaz szerelem, kalandosan és egy kis szenvedés árán, de beteljesedik. Sajnos itt ér véget a történünk, pedig olyan szívesen kalandoznék még ebben a fantáziadús világban, ezen a gyönyörű távoli vidéken, ahol minden csupa zöld.

Mindent összevetve, számtalan, minden korban aktuális kérdést boncolgat a sorozat, amellett az üzenet mellett, hogy az elfogadás embertársaink iránt nagyon fontos. Remélem, hogy a készítők meggondolják magukat, mert Anne megéri a folytatást. Addig is, utánanézek, hogy hol lehet beszerezni a könyveket. (megtaláltam szerk.)

Képek forrása: Tmdb

 

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük