Már tavasszal szemet szúrt F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve, amit rengeteg helyen ajánlottak és ezen felbuzdulva én is belevettem magam. Egy nagyon nehezen emészthető témát tár elénk az írónő, egyébként rendkívül olvasmányos formában, de valahogy mégsem tudtam akkor olyan bejegyzést írni róla, ami méltó lett volna hozzá. Nem sokkal ezután megnéztem a filmadaptációt is, ami után szintén azt éreztem, hogy még kell egy kis idő az olvasottak/látottak megemésztésére. Mindezek miatt nemrég fogtam magam és újra elolvastam a könyvet. Így született meg ez a bejegyzés.

F. Várkonyi Zsuzsa pont abban az évben, 1948-ban született, amikor a történet kezdődik. Az írónőnek ez az első szépirodalmi munkája, amely hatalmas sikert aratott. Elsősorban azonban pszichoterapeutaként dolgozik és számos ilyen jellegű könyve látott már napvilágot. A férfiidők lányregénye művén egyértelműen érezhetők a szerző gyökerei, mert olyan pszichológiai ábrázolásokat, olyan kis érzelmi rezgéseket is láttat a szereplők által, amely egyértelműen a korábbi tapasztalataira vezethető vissza. Nagyon érdekes lenne beleolvasni a szakmai írásaiba is, mert biztos vagyok benne, hogy egy újabb aspektusa jelenne meg a könyvnek.

A regény során egy felnőtt férfi, Körner Aladár és egy kamaszkorban lévő lány, Wiener Klára megható története bontakozik ki. Ami közös bennük, hogy mind a ketten elvesztették a családjukat és ezáltal önmagukat. Valamilyen oknál fogva az élet egymás mellé sodorja azonban őket és segítenek egymásnak befoltozni a sebeket. Egy olyan különleges kapcsolat alakul ki közöttük, ami csak azok között létezik, akik sok szenvedésen mentek keresztül.

Mind a ketten megjárták a lágert és látták meghalni a szeretteiket, azonban visszatértek és kénytelenek folytatni az életüket. Klára a történet kezdetén 16 éves, azonban testileg elmaradott a korához képest, ami arra vezethető vissza, hogy már nem akar élni, hiszen még az életben lévő testvére, Gyuri is elhagyta. Így kerül Aladárhoz, a nőgyógyászhoz, aki megállapítja, hogy nincsen vele semmilyen testi gond, de rögtön látja rajta, hogy a lelke az, ami súlyos sérülést szenvedett. Így kezdődik az ő kapcsolatuk. Elsősorban Klára az, aki keresi az apa figurát Aladárban és meg is találja.

Kezdetben Klára még tagadásban él, hiszen jelen időben beszél a szüleiről, mert biztosra nem tudhatja, hogy meghaltak a táborban vagy sem. Még évekig vár így rájuk, míg már Aladár mellett rájön, hogy sosem fognak visszatérni. A doktorral ellenben azonban ő tud beszélni a családjáról, mer visszaemlékezni. Aladár nem tud még szembenézni az emlékekkel, azonban lassan ő is kezd kinyílni és levélváltások folyamán megismertetni Sünivel, ahogy ő hívja Klárát, a családját és a történetét. A rövid levelek és beszámolók alapján két nagyon szép, harmonikus családot látunk magunk előtt, ami csak még szomorúbbá teszi a tragédiájukat.

Miután már mind a ketten „feldolgozták” a családjuk elvesztését, ott vannak egymásnak. Két szeretetéhes ember, akik azt hiszik, hogy azért maradtak a Földön, mert valamiért bűnhődniük kell. Rájönnek, hogy mégis van élet együtt. Mindemellett persze a rettegés, hogy elveszítik egymást végig jelen van, mint beidegződés.

Azt követően, hogy megismertük a főszereplőinket, a politikai háttér is előtérbe kerül egy kicsit. Pont annyira van érzékeltetve, amennyire kell. Olyan egyensúly van a szereplők személyes története, érzelmei és az adott kor politikai háttere között, ami tökéletes. Pontosan megérti az olvasó, hogy miként érezte magát Aladár, vagy Klára az adott helyzetben. Tehát vége a zsidóüldözésnek, azonban a kommunisták kezében a hatalom, akik minden nem kívánatos elemet eltesznek láb alól. Most emiatt él rettegésben mindenki. Vigyázni kell, hogy ki kinek mit mond és hol és ehhez kell mindenkinek alkalmazkodnia.

A regény folyamán szinte minden szereplő jellemfejlődésen megy keresztül. Természetesen közülük Klárát kell elsősorban kiemelni, aki egy durcás kisgyerekből érett nővé válik. Gyerekből felnőtt lesz és ezt Aladárnak és mellette Olgikának, aki szintén neveli, köszönheti. A történet végén fordul a kocka és már Klára az, aki gondoskodik Aladárról. A régi sérelmek, korábbi szenvedésük azonban örök nyomot hagynak az embereken. Klárának sajnos nem lehet gyereke, míg Aladár fiatalon meghal leukémiában. A történet gyönyörűsége, hogy 18 éven keresztül támogatták és szerették egymást.

Végül, de nem utolsó sorban a cím sok mindent elárul a történetről. Egy férfiak uralta világban, ahol pusztít a szenvedés és nincsen biztonság, hogyan találja meg egy lány a szeretetet? És nincsen lehetetlen, csak nyitott szemmel kell járni és a megérzéseinkre hagyatkozni.

A Férfiidők lányregénye egy magával ragadó történet, hogyan tudják a hátrahagyottak betölteni a szeretteik elvesztése után maradt űrt. Egy különleges kapcsolat, amely meggyógyítja a sebeket, majd a végén elkerülhetetlenül újabbak ejt. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy rövid időre egy gyönyörű, de mégis szomorú történetben elmerülni. Az én szívemhez nagyon közel került Klára és Aladár története, amiről egy teljes képet kapunk F. Várkonyi Zsuzsa ezen különleges regénye folyamán.

Lezárásként a kedvenc idézetemet említeném: „Merthogy aki szeret minket, az ilyenkor pontosan azt az utasítást adja, amit magunknak nem merünk megadni.”.

Részletek:
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
Libri Könyvkiadó, 2020
322 oldal・keménytábla, védőborító・ISBN: 9789634337263

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük